November van és ahogy a természet, mi is elindulunk befelé.
Rend van.
Nyínak a Lélek földjére vezető utak és ösvények.
Most könnyű az átkelés.
Vékonyodnak a fátylak amelyek a belsőt és a külsőt eddig távol tartották egymástól.
A csontvázak életre kelnek.
Mozognak, beszélnek.
Félelmetes.
Kimondják amit, Te dehogy akarsz hallani.
Megmutatják, hogy félsz.
Most nem tudod őket -sokkal nehezebb őket-kontroll alatt tartani.
Nem is kell.
Minden kontroll már maga is félelem.
Amíg nyáron a külső világok színe, illatai, a történések elvisszik a fókuszt a bentről, most helyreáll az egyensúly…
A fókusz a kintről a bentre helyeződik.
Próbál.
Indulunk befelé és az Árnyak egyre valóságosabbak lesznek.
Saját árnyoldalad most a porond mester, ő rendezi a következő darabokat.
A történetek , most az elkendőzött félelmekről, gyászról, elfojtott dühről, haragról szólnak.
A történetek most arról szólnak, hogy mit nem szeretnél látni és hallani.
Se pincébe zárni, se a szőnyeg alá söpörni nem lehet már őket.
A darabban most, minden láthatóvá válik.
Ilyenkor az embernek lehetnek feladásközeli élményei.
Jöhet a depresszió és sokszor jön is.
Szembenézni azzal ami VAN.
Most az éjszakák egyre hosszabbak,
a belső félelmek még félelmetesebbnek tűnve, durva, morbid árnyakat rajzolnak
a falakra…
Azt hiheted, hogy nincs menekvés.
Erősödhetnek a függések és függőségek.
Érezheted,hogy csúszik ki a talaj a lábad alól.
Valamibe,valakibe kapaszkodnod kell.
A kapaszkodások,ragaszkodások és a benned lévő görcs még több problémát generál.
Most már nem csak önmagadban,hanem a kapcsolataidban is.
Erősödhet az én senkinek nem vagyok fontos,
a velem senki nem törődik,nem vagyok szerethető ,nem számítok érzése.
Észre sem veszed,hogy a spirál már régen elragadott és húz lefelé.
Sajnálod és bántod magad egyszerre.
Fogalmad sincs hol a vége.
Azt gondolod, hogy elveszett a kontroll, hogy te nem tudsz ezen változtatni, nem rajtad múlik…
De.
Mint mindig.
Most is rajtad múlik.
Most azt kérdezed hogyan szállj ki ebből a sötétségbe húzó spirálból.
Hagyd.
Ne akarj kiszállni!
Hagyd, hogy levigyen a pokolba.
A sajátodba.
Engedd meg az érzéseidet.
Dühöt, haragot, elkeseredettséget ,
kitaszítottságot, meg nem értettséget.
Hagyd magad érezni.
Érezheted közben, hogy megőrülsz.
Elveszik minden ami reális.
Kicsúszik a talaj.
Eltűnnek a kapaszkodók.
Zuhansz.
Tudom.
Veszélyes terep.
Kontroll nélküli érzés.
Nem Te vagy aki irányít.
Félelmetes.
Érezni.
Mégis arra bíztatlak, hogy próbáld meg.
Amíg zuhansz, megszületik benned a feladás
és a megadás.
Amikor a saját poklodba megérkezel,
a leges-legaljára, ahol a talpad alatt újra valami stabilat érzel,
magad fogod megtapasztalni, hogy a pokol nem is létezik.
Béke lesz és csend.
Az Árnyak eltűnnek.
A félelmek is.
Ezt tudja a pokolba vezető út.
Ezt tudja az Erő, ami benned van.
Ezt tudja a benned élő Isten.
Ezt tudja a Fény.