Pontosan egy éve történt Balin, az Istenek szigetén…
Napfelkelte és séta meditáció a kertben. Magamban.
Amikor először beléptem ebbe a kertbe, olyan érzés volt, mint ha a dzsungelbe érkeztem volna meg.
Gyönyörű összevisszaság.
Buja zöldek, vízcsobogás.
Láttam utakat, de arra gondoltam :Uram Atyám, hogy lehet itt nem eltévedni…
Hogy találok majd haza a saját csoda házikónkhoz…
A mai reggelen amikor -nem tudatosan-de egy helyet kerestem, hogy meditáljak, körbesétáltam a kertben.
Megvilágosodás pillanat volt.
Észrevettem, hogy a kertben csodálatos rend és harmónia vesz körbe.
Mindenhova utak vezetnek, az út mellett istenek és istennők figyelik az arra haladót-engem.
Kicsi szentélyek, aprócska templomok ölelésében vagyok.
Módom van hálát adni, meghajolni…
Bármikor megtehetem.
A csobogóval ,vízeséssel hívogató kicsi tavacska szélén, ahol a helyemet megtaláltam aranyhalak sokasága úszott oda hozzám.
Ez a látszólag üres tó hatalmas és csodaszép életet rejtett.
Mikrovilág, egy kicsi univerzum a nagy egészben.
Ez a kis kert itt az Indiai óceán partján a világunk tükörképe.
Minden amely engem körülvesz ,tükröződés.
Önmagam visszatükröződése.
Érzések, hangulatok, örömök, fájdalmak…
Nem kell messze mennem a forrásukat megtalálni.
Itt van önmagamban.
Ez a kis kert egy kicsi mikrokozmosz a nagy egészben.
Elsőre egy dzsungel, ami megijeszthet, félelmeket kelthet.
Aztán ha bizalommal mégis beleengedem magamat észrevehetem, hogy mindenhova utak vezetnek, az út mellett segítők állnak,szentélyek ahol hálát adhatok a most varázslatos pillanataiért.
Ahol fejet hajthatok-önmagam előtt is.
Észrevehetem, hogy a sok-sok mikrokozmosz békében élhet egymás mellett,
mert a nagy egészet egy láthatatlan kéz mindent átölelő szeretetével óvja ,védelmezi és irányítja…
Nem tudok eltévedni!
Namaste ❤
