A pillangók ezt mind tudják.
Végig csinálták.
Hernyóként kezdték.
Földhözragadtan.
Evés-emésztés.
Ez a két tevékenység töltötte ki az életüket.

Hányan és hányan ragadnak meg emberként is ebben az állapotban.

A hernyó nem ragad meg.
Nem ragad bele.
Készen áll, hogy beteljesitse a sorsát.
Megengedi, hogy pillangóvá váljon.

Amikor eljön az idő, bebábozódik.

Mi emberek depressziónak hivjuk ezt az állapotot és sokan megragadnak itt,
pedig valójában a változások,
a feloldódások előszobájában járunk.

Megengedés…
Megengedni, hogy elveszitse az elme a kontrollját és megengedni, hogy a csoda megszülethessen.

Bennünk és általunk.

Elengedve a kontrollt, feloldódjunk a megengedés állapotában.
Hit van ebben.
A legnagyobbak és a legmélyebbek közül való.

A báb nem tudja mi történik.
Felad mindent ami eddig volt
és feloldódik.
Szó szerint.
Feloldódik önmagában és megenged mindent ami lehetséges.

Nem agyal.
Nem küzd.
Nem ellenkezik.
Nem ő tudja jobban.

És mi történik ebben a szent pillanatban?
Csoda születik.

Légies, könnyed, gyönyörű, mindenen és mindenkin felülemelkedő csoda.
Pillangó születik.
Légies finom tánc és áramlás…

Meddig tart?
Senki sem tudja.

Megérte-e?
Kérdezd a benned élő pillangót.

Ր tudja a választ.

Szeretettel mára is ezt az irásomat,
amely pont egy évvel ezelőtt született egy pillangó parkban, Bali szigetén.

A mély transzformáció, az átalakulás, a belső alkimiai folyamatok napjait éljük.
Napok választanak már csak el attól, hogy Fény – pillangó szülessen.
Belül.
Általunk.
Belőlünk.

Áldás a sötétségre is.
A sötétség a csodák előszobája.
Most is.

Fotók: www.pinterest.com