Egy provokatív kérdéssel indítom a délután.

Észreveszed-e, hogy középszerűvé váltál?

Ha nem a te inged, magadra ne vedd! Ha azzá váltál, akkor azonban figyelj, mert lehet, hogy -észre sem veszed-csapdába estél.

Az átlagos középszerűség csapdájába. Amikor is nem annyira rossz, hogy önszántadból változtass. A középszerűség az önbántalmazási evolúció csúcsa. Amikor elhiteted magaddal, hogy jól vagy, mert nem vagy annyira szarul.

Csúcs szuper, ha felismered: középszerűvé váltál!

Középszerűek a vágyaid. Középszerű emberek között, középszerű az életed. Elmúlt a lángolás. Nincs motiváció. Nem hiszed el, hogy rád jobb vár.

Nem hiszed el, hogy megérdemled. Nem ismered a saját ÖnÉrtékedet.

Nem tudod, hogy értékes vagy. Senki sem mondta soha. Pedig hidd el, értéket képviselsz. Valahol érzed. De nem mered megmutatni. Fölvállalni meg pláne! Szerény lennél? Ah, dehogy! Álszerény vagy. Mondhatnám azt is, hogy gyáva!

Ettől meg belül, majd szétrobbansz! Olyan vagy, mint egy időzített bomba. Mert a lelked érzi. A lelked tudja, hogy KI VAGY. És ismeri az értékeidet. Csak Te nem tudod.Ettől feszülsz. Összefeszülsz önmagaddal.

A belső feszültséged pedig fröcsög a világra. Dühös vagy, de be nem vallanád! Inkább allergiás vagy. Az olyan trendi. Minden második ember az.

Az elégedetlenséged a munkáddal, a főnököddel, a fizetéseddel.

Elégedetlen vagy a pároddal. Lanyha és ritka a szex, kevés is, na meg olyan is… Elégedetlen vagy, hogy nincs intimitás, nincsenek meghitt beszélgetések, őszinteség. Van viszont-jó esetben- középszerű, heti, havi egy-két gyors numera. Megvolt. Pipa. Szexeltünk.

Aztán jönnek a női bajok, kimaradozó menstruációk, ciszták, daganatok, miómák, férfiaknál a prosztata problémák.

És még mindig nem látod, hogy belőled hiányzik valami.

A hiány benned VAN.

Ki pótolhatná, ami belőled hiányzik?

Te használod az energiádat, vagy az energiád használ el téged?

Halogatsz -e még mindig, mert azt hiszed, abban bízol, hogy a dolgok majd -csak úgy kívülről -hipp és hopp megváltoznak?

Hiszed-e, hogy “csak úgy” jobbra fordulnak?

Hiszed-e, hogy neked, a változásért nem kell tenned semmit?

Mert nem a te dolgod. Nem rajtad múlik.

Rossz hirem van. A TE DOLGOD! És bizony CSAK rajtad múlik!

Vedd észre, hogy önbántalmazó üzemmódban ragadtál.

Nem engeded a sz@rt…Ragaszkodsz.

Nem engeded a sz@rt…Kapaszkodsz.

Beéred kevesebbel.

Illúziók.

Pedig valójában “csak” lusta vagy változtatni.

Ha fiatal vagy, azt gondolod van időd. Ha idősebb, akkor azt, hogy nincs már.

És közben múlik a középszerű életed!

Halogatásban vagy! Nem mersz élni. Valódi életet.

A halogatás is önbántalmazás.

És vele szemben az ellenkező póluson általában ott a türelmetlenség.

Nincs alázat. És még mindig allergiás vagy. Tüsszögsz, fröcsögsz… Vakaródzol…

Nincs alázat.

Az önmagad és a vállalt sorsod iránt.

Legyen meg az eredeti akarat. Az eredeti akarat: az örömben élt élet.

Ha idáig eljutsz, AKKOR fejlődtél meg mindent. Akkor megfejlődtél mindent, amit erre az életre magaddal hoztál. Akkor letettél minden nehéz batyut, terhet, amelyet le szerettél volna tenni.

Az ősök terheit, a sajátjaidat…

Akkor karmát törtél.

Kiléptél a karmaköreidből. Mert ezeket az időket éljük. Ez a dolog.

Nem kell ehhez semmi spiri maszlag. Egyszerű a kérdés. Hamar láthatod hol tartasz.

ÖRÖMBEN ÉLSZ-E?

Ennyi!

Ha dolgozni akarsz még magadon, egyetlen dolgon dolgozzál!

Egyetlen kérdést tegyél fel!

Hogyan élhetnéd a hátralévő napjaidat Örömben, majd annál még nagyobb örömben?

Szeretettel mára -is.

•