Szakrális Világutazó by Beus

Négy évvel ezelőtt kezdődött minden.
Egyszer csak érkezett egy érzés, egy belső hívás, egy szó, egy név, amitől finom bizsergés futott végig mindenemen.
Megborzongtam, ha kimondtam a szót,
Avalon.

Avalon energiája hívott.
Avalon energiája hazahívott engem.

Varázslatos volt, ahogy álmok, víziók formájában üzent egykori hazámról a mindenség.
Fogalmam sem volt akkor arról, hogy hol van ez a hely, melyik pontján található  a világnak.
Csak a hívást éreztem.
A hívás erős volt.
Nagyon erős.

Elkezdtem keresni, utánanézni és ahogy ezt tettem az érzés egyre erősebb lett.
Avalon energiája húzott magához.

Megtaláltam a térképen Glastonbury városát, ami egy csoda hely.
Avalon, meg valójában nem is létezik.

Glastonbury a fizikai világ része, a hely,
ahol át tudsz lépni -és nem a fizikai síkon- Avalon földjére.
A lélek földjére.
Glastonbury a fizikai világ része.
Van Istennő temploma és három éves papnő képzése.
Megvolt a kapocs.
Mindent értettem.

Megvettem a repülőjegyeimet és elindultam.

A csodák elő voltak készítve számomra.
Tudtam mi a dolgom.
Ide kell hoznom azokat, akik valaha ide tartoztak.
Avalon papnőit és druida papjait.
Ide kell hoznom őket, hogy emlékezzenek.
Emlékezzenek önmagukra és arra az ősi tudásra amit magukban hordoznak.

Igy történik azóta is minden évben.
A tavaszi napfordulót és a nyári napéjegyenlőséget Glastonburyben -és a fátylak mögötti
világban, a lélek földjén-Avalonban ünnepelem.
Természetesen ezt nem egyedül teszem.
Akinek ott a lelkében a hívás tud csatlakozni és tud jönni velem.
Nők is és férfiak is, akiknek dolguk van ezzel az energiával, dolguk van ezzel a hellyel.

Magyarországon is vannak szent helyeim.
Sok-sok szakrális hely a Pilisben.
A téli napfordulót,a Fény születését Pilisszántón napfordulós tűz szertartással ünnepeljük.
Igy történik ez minden évben négy éve már.
Szomorúan láttam tavaly, hogy lassan, de biztosan búcsúvá alakul ez az ünnep is.
Üzletté alacsonyodik, az ami szent.

Egyiptom a másik szerelem.
Rögtön az első avaloni utam után, amely a tavaszi napforduló volt teljes napfogyatkozással, májusban Egyiptomba utaztam.
A másik otthonomra leltem.
Haza találtam.
Milyen régóta vágyott erre a lelkem.
Philae szigete. Az Izisz szentély.
Otthon voltam.
Minden szegletét ismertem.

Ha Avalon volt a kis beavatás, akkor Egyiptom volt a nagy beavatódásom.
Sok életem, sok halálom köt és fűz egyiptom földjéhez.
Izisz mindig is része volt az életemnek.
Az első találkozásom vele 4 éves koromban történt.
Szombathelyen.
Ebben a városban születtem.
Ebben a városban van Egyiptom után a második legnagyobb Izisz szentély a világon.
Én sem tudtam.
Ezt az információt a sok-sok év után végre felújított Izisz szentélyben olvastam Szombathelyen.

Isztambul.
Hosszú évekig volt életem része ez a két kontinensen elterülő metropolisz.
Két világ határa.
13 millió ember otthona.
Idén tavasszal vittem először csoportot Isztambulba.
Megmutattam ezt a várost az én szememmel.

Hívlak téged is, hogy tartsál velem.
Megmutatom Isztambul, a turisták előtt rejtett arcait és kincseit.
Isztambulba egy évben kétszer, ősszel és tavasszal viszek csoportot a jövőben is.
Ha szeretnél velem jönni, megteheted.

Visoko, a boszniai piramisok, Blagaj és a Szufi kolostor, Bali az istenek szigete…
És még ki tudja hány szakrális csodája a világnak, ahova a jövőben utazni fogunk.
Hivlak.
Gyere velem.